I. Zaj, elektroszmog II. Színek III. Az elidegenítő otthon | IV. Szocális kapcsolatok: - személyes és családi - közösségi | V. "Minőségi" építés: - alkotás - a ház "története"- - együtt éíptés |
A hangok lehetnek számunkra idegesítőek vagy megnyugtatóak. Például egy - a feng shuiban - gyakran használt elem a lakótérben egy kis csobogó, amely hangjával a természetbe varázsol minket, relaxál, vagy egy kellemes, harmonikus zene, amely feltölt energiával. Az utcai forgalom, a háztartási gépek folyamatos zaja azonban megterheli a testi-lelki egészségünket is.
II. Színek: A hangokhoz hasonlóan a színek is idegesíthetnek vagy megnyugtathatnak. A színek más-más spektrumú* elektromágneses sugárzások. Furcsa is lenne, ha nem hatnának a testünkre. Ezt az ősi tanítások már régóta tudják (l. a csakrák színei), de mi, modern emberek csak most kezdjük ezeket (újra)felfedezni. A jól megválasztott színek gyógyító hatásúak (l. színterápia). Okos lakberendezők játszanak a színekkel is, attól függően, hogy az adott tér mire fog szolgálni: pihenő- avagy szórakozóhely lesz, vagy éppen gyerekszoba.
III. Az elidegenítő otthon:
A modern építészet valahogy rossz irányba fejlődött, és halad sajnos ma is (reméljük előbb-utóbb észreveszi magát :-). (Ennek egyik jó példája volt a 14. Velencei Építészeti Biennálé hívószava, l. -> Felharmónia).
A modern építészet valahogy rossz irányba fejlődött, és halad sajnos ma is (reméljük előbb-utóbb észreveszi magát :-). (Ennek egyik jó példája volt a 14. Velencei Építészeti Biennálé hívószava, l. -> Felharmónia).
A lakóházak a funkcióra és a költségek csökkentésére törekszenek. Pedig egyik esetben sem lenne törvényszerű, hogy ezen az oltáron feláldozzunk mindent, ami szép, egészséges és jó!
Mégis ma az emberek többsége elszigetelt, kis dobozokban él (talán ismered az angol dalocskát: „little boxes on the hillside..."). 
Az otthonnal való személyes kapcsolat elveszik, a lakásoknak nincsen egyénisége és története (ahol generációk sorsát sugározzák a falak és a bútorok). Költözködünk, jövünk-megyünk, mint a mérgezett egerek, hátha valahol másuttl(!) megtaláljuk az elveszett boldogságot. A természettel való kapcsolat hiányzik, a természethez kötődő bioritmusunk kisimult, egyformává vált, mint egy halott EKG-görbéje. (Ha leesik néhány hópehely a városban, mindenki hanyatt homlok menekül, és a média időjárási katasztrófával ijesztget!) Anyagiasság, halott, mérgező anyagok, mindentudó (de még inkább kiszolgáltatottá tévő) gépek, modern, életidegen formák és anyagok vesznek körül (lásd steril high-tech stílus).
És beteg testben beteg a lélek...
Az építészek (tisztelet a kivételnek!) elvesztették a kapcsolatot a "pórnéppel", és grandiózus, mindennemű emberléptékű harmóniát nélkülöző műalkotásokban vélik megörökíteni önnön nagyságukat. Ha szóba is állnak velünk... no nem velünk, hanem a gazdag elittel, luxus házak, vagy a fenntarthatóságnak álcázott fenntarthatatlanság díszpéldányai, remekbe szabott passzívházak születnek; a cél a Lakáskultúra címlapsztorija és az Év Háza plecsni. Egyik kedvenc példám a 4-es Metró... no comment. (Csak azon szoktam tűnődni, hogy hová lett az a mérhetetlenül sok föld, amit kiástak?! Több szupervályog falu kijött volna belőle...) (Bocsánat, ha túl kritikus voltam.)
IV. Szociális kapcsolatok:
Az otthon a személyes tér, társas kapcsolatok (család, barátok) tere is egyben. Ezt a célt sok esetben szem elől tévesztik az otthon tervezői (panelkonyha!) A szociális kapcsolatokat és a közösség működését az ősi faluszerkezet jól példázzák, amelyek a saját életterek és a közösségi terek egységégét, harmóniáját szolgálja (lásd. mandalafalu).
(Pueblo Bonito („Gyönyörű Falu”) az anasázik kilenc chacói pueblója közül a legnagyobbik volt. Kilenc darab többemeletes lakóépület romjai alkotják a Chaco-kanyon anasazi településhálózatát (chacói kultúra), ezek a közül a legjelentősebb a ma Pueblo Bonito néven ismert, majdnem másfél hektáros területű építmény. Építése a 12. században fejeződött be, ekkor 650 helyiségből állt.)
Az otthon a személyes tér, társas kapcsolatok (család, barátok) tere is egyben. Ezt a célt sok esetben szem elől tévesztik az otthon tervezői (panelkonyha!) A szociális kapcsolatokat és a közösség működését az ősi faluszerkezet jól példázzák, amelyek a saját életterek és a közösségi terek egységégét, harmóniáját szolgálja (lásd. mandalafalu).
A hódítók gyakori technikája volt, hogy az őslakosok faluszerkezetét lerombolták, így elvesztették a kapcsolatot a gyökereikkel, egymással.
Egy közösségi szempontból harmonikusan tervezett lakótér, amelyben a ház közvetlen a tágabb környezete is ideálisan van megtervezve, nemcsak az ott élők "fizikai védelmét, azaz menedékét, de a testi-lelki és szellemi egészségét is szolgálja.
Erre alkalmas például a permakultúrás élettér tervezési módszer.
A saját kezű építés nemcsak hasznos, de az alkotásnak számos előnye is van (l. -> Tanfolyam):
Az otthon visszanyeri azokat a tulajdonságait, amit az előző pontban leírtunk, ugyanakkor az építők figyelme, szeretetenergiája beépül az épületbe, és minden berendezésébe, amit saját kezűleg barkácsolt bele. Az otthonnak lesz egyénisége, története.
Az együtt építés „korhatár nélkül” olyan öröm, amit mindenki megtapasztalhat, amikor kalákázik, vagy baráti társaságban együtt alkot. Közben eljuthat a "zónába", az áramlás, az elragadtatottság (számos kifejezés van rá) állapotába. Valami olyasmi ez, amit olyan jól megfogalmaz Atulya K Bingham a cikkében a "Minőségi" építésről: -> Természetes vagy fenntartható?!